Tánccsoport

Az együttes 1927-ben alakult. Szeremlei fiatal párok táncmulatságok bevezetéseként mutattak be saját szerkesztésű táncokat. Vezetőjük Dittler Lajos tanító lett.
Erre a társulatra építve csatlakoztak Paulini Béla néprajzkutató megkeresésére a Gyöngyösbokréta mozgalomhoz, melynek tagja is maradt az együttes egészen annak felbomlásáig, 1944-ig. Legtöbbet előadott koreográfiájuk a Halászjelenet és a Szeremlei koszorúkötés volt.

A háború után hamarosan újjáéledt a táncos élet Szeremlén. Dittler Lajos kántortanító vezetésével a szeremlei néptánckincsből összeállított táncokat vittek színpadra. Legsikeresebb az egész estés lakodalmas összeállítás volt.
1961-től egyik lelkes táncos Scheidl Károly vette át Dittler tanár úr helyét. Egyszemélyes zenekarukkal,- Kovács Pál harmonikással lelkesen dolgoztak, ápolva a folytonosságot

A 70-es években a környékbeli falvak táncosaival karöltve megalakították a Bácska Együttest. Így több fellépési lehetőség adódott, és táncos szakember felügyelete alá is került a csoport dr. Pálfy Csaba személyében. A 70-es évek végén jött össze egy lelkes „egy ívású” csapat, akikre Csaba bácsi is felfigyelt, és a hagyomány táncai mellett más tájegységek táncos anyagából készült koreográfiákkal bővült az együttes repertoárja.
Ennek következtében 1980-ban a Pécsváradi Leányvásáron minősült át hagyományőrzőből néptáncegyüttessé.
Közben fokozatosan becsatlakozott a csoport vezetésébe Kiss Dénes népművelő is, és néhány év közös vezetői munka után rá hárult az együttes irányítása. Az átminősüléssel megnyílt a csoport előtt a világ, és egymást követték a hazai és külföldi fesztiválokon való szereplések. Dr. Pálfy Csaba halála után (1983) egy évre ifj. Ureczki Csaba szakértő kezeibe került a társulat, majd egy ideig szakember felügyelete nélkül dolgozott a közösség.
1986-tól Lévai Péter táncművész-táncpedagógus kezdett komoly táncos építő munkába az együttesben. Szakmai vezetése alatt fejlődött ki egy sok éven át együtt dolgozó csapat, amely a 90-es éveket végig táncolva komoly szakmai sikereket tudott elérni. Akkori párja- Kiss Zsuzsa- segítségével bevezette a táncosokat más tájegységekről szerzett táncanyagba, valamint sokat segített a szeremlei lépésanyag pontosításában és „újrafényezésében” is. A leghosszabb ideig együtt táncoló csoport volt.

Az együttes 1927-es megalakulásától kezdve folyamatos volt a tagok cseréje, a nemzedékek adták egymásnak a hagyományőrzés stafétabotját.
Az utolsó nagy nemzedékváltás 2002 decemberében zajlott, amikor egyszerre hagyta abba 12 ”idős” táncos a közös munkát, és szinte teljesen az utánpótlás csoport vette át a hagyományok ápolását. Nemcsak a tagok, hanem a vezetés is lecserélődött. A csoport irányítását Kisné Kovács Zsuzsa volt táncos, a szakmai vezetést Simon Gábor táncos, táncpedagógus vette kézbe. Gáborral szinte teljesen új repertoárt épített fel a csoportnak. Legsikeresebb koreográfiája az eleki-méhkeréki férfitáncra épülő ’Viharsarock’ című összeállítása volt. Mellette néhány vendég koreográfus is segítette a munkát, és természetesen felkértük Lévai Péteréket, hogy egy új szeremlei összeállítást tanítsanak a csoportnak. Érpataki táncokat a budapesti Vizi Tibor és felesége tanított. 2004-ben a téli nagyműsor után Simon Gábor 2006 őszétől egy ideig szakmai vezető nélkül –alkalmi segítőkkel dolgozott a társulat.
Dolgoztak Gyebnár László néptáncművész-táncpedagógussal, aki új motívumkinccsel bővítette a csoport tudását. Ezt követően Ivanics László Iván táncoktatóval, akivel a táncszínház világába tettek egy kis kirándulást. Honfoglalás c. előadásukat bemutatták a kunszentmiklósi KURULTAJON, valamint Kecskeméten és a Balatonnál is.
A jelenleg is működő együttes, művészeti vezetői: Kádár Ignác és Nagypál Anett.

Repertoárunk:
– szeremlei táncok és üveges lánytánc
– szatmári táncok és gagybátori karikázó
– bonchidai táncok
– felcsíki táncok
– dél-alföldi táncok
– somogyi táncok
– rimóci táncok
– eleki-méhkeréki férfitáncok „Viharsarok”
– moldvai táncok
– széki férfitáncok
– kalotaszegi táncok
– magyarborzási táncok