Viselet

A sárközi viseletek igencsak hasonlóak, bár más-más településeken egy-két dologban picit eltérőek.
Ha már megismertük Szeremle rövid történetét és fontosabb táncalkalmait, szeretném bemutatni díszes, szebbnél szebb népi öltözékét.
Sárközben, így Szeremlén is, elődeink saját készítésű ruhákban jártak egészen a 20. század elejéig. Az 1900-as évektől lett divat a vett anyag. Előtte ruháik alapanyagát kenderből állították elő.


Női viselet:
– Ing (Anyaga lehetett kendervászon, bodorvászon vagy selyem, színes hímzéssel vagy csipkével díszítve. Ujjait bőre hagyták.)
– Pruszlik (Derékig érő mellény bársonyból, szövetből vagy selyemből, melyet elöl selyemszalaggal kötöttek össze.)
– Beliner (Háromszögre hajtott nagy gyapjúkendő, melyet a vállukra terítettek hidegebb időkbe.)
– Bajkó (Téli viselet, ujjas testhezálló kabátba porosz anyagból.)
– Rokolya (Bő, vászonból készített hófehér keményített szoknya, melyből legalább hármat, de valakik akár nyolcat is felhúztak, hogy minél kerekebbek legyenek. A legalsó szoknya a pöndő volt, ez a rokolyáknál durvább anyagú.)
– Szoknya (Színes, díszes, melyet a rokolyákra kötöttek. Lehetett selyem, bársony, ternó (azaz kasmír) vagy karton anyag.
– Kötő (Díszes kötény derékon szalaggal megkötve. A szoknyával azonos anyagú.)
– Cipő / csizma (Fekete vagy piros bőrből készült lábbelik.)
– Papucs (Színes, bőrből, bársonyból vagy selyemből készülhetett.)
– Fejdíszek (Lehett: szalag, perém, gyöngyösfékető vagy idősebbeknél kendő.)
– Nyakukba lázsiást vagy gyöngynyakláncot hordtak.


Férfi viselet:
– Ing (Ujja ráncban, mandzsettában végződött.)
– Bőing (Ujja lefelé bővült. Csipkedíszítésben végződött.)
– Mellény (Ún. ezüstpitykés mellény, mely fekete szövetből vagy posztóból készült.)
– Bőgatya (Lefelé bővülő, fehér vászonból készült nadrág.)
– Csizma (Kemény szárú, fekete, bőr.)